A keveréstechnika alapjai
Ha ma egy keveréstechnikai folyamatról beszélünk, legtöbb embernek nem fordul meg a fejében, hogy nem pusztán ipari folyamatról, hanem az emberi tudás egyik legősibb formájáról értekezünk.
Évezredekkel ezelőtt a mesterek apró tálakban kísérleteztek titkos receptekkel – olajjal, porral, esszenciákkal –, és csak akkor engedték át a műhelynek, hogy nagy mennyiségben is elkészüljön a keverék, amikor biztosak voltak abban: a recept minden körülmények között azonos minőségben előállítható marad.
A műhely felelőssége volt, hogy ne csupán lemásolja, hanem értelmezze és tökéletesen megértse a receptet – hogy tudja, mitől működik, mitől lesz stabil, mitől lesz „élő”.
Technológiai fejlődés
A technológia közben hatalmasat fejlődött, a legmodernebb berendezésekkel ma már tökéletes munkát lehet végezni a keverés területén. De az alapfeltétel nem változott: az elméletet, a receptet tökéletesen kell kivitelezni, a gyártásba átültetni. Ennek az alapelvnek viszont csak úgy lehet megfelelni, hogy a gyártásba áthelyező oldal tökéletesen érti a feladatot, tisztában van a nagy mennyiségű gyártás által támasztott speciális feltételekkel. Tehát a szakértelem ugyanúgy szükséges, mint több ezer évvel ezelőtt.
A szakértelem szerepe
Bár a technológia drasztikus fejlődésen ment keresztül, az igazán jó szakmai cégek ma sem felejtik el az alapelmélet tiszteletben tartását. Hiszen ez szól a fejlesztő cég, a recept megalkotójának tiszteletben tartásáról, illetve minden esetben annak tökéletes piaci mennyiséggé történő alakításáról. Az ADAPTUM filozófiája is ugyanezt képviseli: nálunk a recept nem áll meg a laborban. Mi értjük a képletet, tudjuk, hol kell változtatni, hogy a tonnás tartályban is ugyanaz szülessen, mint a kis lombikban. Nem csak a keverőt szállítjuk – mi adjuk meg az első ipari fordulatot a receptnek.